Játszanánk bár!
Bár eszem, szívem bíztat: szállj magasba
szabad madárként, ha kihajt a vágy, –
illendőség, szokás vetné magát
nyomomba: lábzsinórja visszakapna;
engedné bár, hogy minek csak hamva
szürkül, lángoljon, meglelve szavát:
engem éget, mit szemem látva lát,
hogy vércsecsőrünk csak egymást harapja;
játszanánk bár, s ne nyársra szúrt madárral,
letépett körmökkel, szörny – hatalom
torkába vetve népet, hadakat;
ömölnék fény derűs egek boltjáról,
táncolnánk kör a körben, boldogan
dalolva tisztásokon, fák alatt!
Emlékezzünk Keresztury Dezsőre születése 119. évfordulóján!