Az egyik legismertebb 19. századi romantikus realista magyar festő 1844. február 20-án született Munkácson, Lieb Mihály Leó néven egy hivatalnok családba, anyai ágon nemesi ősökkel rendelkezve. Miután édesapját a forradalomban való részvétele miatt börtönbüntetésre ítélték, a család Cserépváraljára költözött egy nagybátyjához. Rövid időn belül elvesztette szüleit, így az öt testvér négy különböző rokonhoz került: Mihály csupán a szintén Békéscsabára kerülő Gizellával tartotta a kapcsolatot.
Nagybátyja, miután Mihály eléggé gyenge tanuló volt, az iparos mesterségeket javasolta unokaöccsének, akire a szerződés ellenére keserves asztalosinas évek vártak. A fizikailag teljesen legyengült fiatalember lábadozása alatt megmutatta rajzait Szamossy Elek festőnek, aki tanítványául fogadta a 16 éves ifjút. Pesten pártfogókat is talált magának, akik kiálltak Mihály festészettel kapcsolatos álmai mellett, miután nagybátyja szerette volna visszaterelni az asztalosi pályára. Pártfogói révén jelentkezett a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára, ahol Ludwig Knaus képe hatott rá leginkább. Fél év múlva visszatért Békéscsabára, ahol már megrendelésre készített portrékat. Ekkor jelentkezett először szembetegsége, ami egy neves pesti specialistának köszönhetően hamar elmúlt. Lábadozása során összebarátkozott a Kammon kávéházi újságírókkal, akik révén több újság is publikálta rajzait, majd ösztöndíjban részesült, hogy külföldön folytathassa tanulmányait.
1868-ban kérelmére hivatalosan Lieb-ből Munkácsy lett vezetékneve, míg az ugyanebben az évben festett Ásító inas már a kiforrott, rá oly jellemző stílusjegyeket hordozta. Egy évvel később, kortárs festőtársai legnagyobb megrökönyödésére a Párizsban kiállított Siralomház elnyerte a Szalon aranyérmét és a festményt egy milliomos megvásárolta tőle tízezer frankért, meghozva számára az anyagi biztonság mellet a magyar és nemzetközi hírnevet. Pár év múlva Párizsba költözött, ahol később feleségül vette volt pártfogójának, De Marches bárójának özvegyét. Feleségével egy fényűző, műteremmel rendelkező lakást béreltek, amely a helyi hírességek és művészek központja lett.
Az elkövetkező harminc évben alkotta legjelentősebb műveit: a Milton a párizsi világkiállításon aranyérmet kapott, majd 1880-ban, egy teljes évig dolgozott a trilógia első festményén. Az élő modellek alapján festett A Krisztus Pilátus előttért megkapta a Szent István-rend kiskeresztjét. A Golgotát egy hónap alatt 92 ezren, az Ecce Homót 315 ezren látták. Ez utóbbi bemutatójáról folyamatosan romló egészségi állapota miatt el kellett jönnie: élete utolsó három évét szanatóriumban töltötte.
Olvassunk Munkácsy regényes életéről születésének 183. évfordulóján!
