– eredeti ír neve Finghal O’Flahert,
– hamar szeretett volna ismert, sőt híres ember lenni, mindenekelőtt egy olyan név kellett, amely angolul kimondható, lehetőleg feltűnést keltő,
– egy jól menő dublini fogorvos fia volt, az otthon nem sajnálta a pénzt a nagyon értelmesnek bizonyuló fiú taníttatására,
– Oscar szenvedélyes olvasó, kitűnő memóriájú és igen jó nyelvérzékű volt,
– ír létére jó – sőt oxfordi – kiejtéssel beszélt angolul, de meglepően otthonos volt az ógörög és a latin nyelvben, igazi irodalmi franciasággal beszél,
– a görög eredetű francia szavakat görögösen ejtette ki
– kedvelt társasági alak volt, az elegáns dandy-viselkedés példaképe, nők kedvence,
– különcködéseit is elnézték, feltűnő ruházkodását, gúnyolódását a jó társaságok szokásain, még a közkeletű képmutatások leleplezéseit is elviselték (egy ideig),
– a színházak szívesen fogadták korai – a preraffaelizmus, illetve az újromantika jegyében írt drámáit,
– nagyobb sikere volt és maradt kisregényeinek és „Dorian Gray arcképe” című fantasztikus regényének,
– legmulatságosabb műve „A canterville-i kísértet”, a komikus fantasztikum és a szatirikus valóság mesteri keverése,
– Wilde nem volt forradalmi szellem, de mélységesen humanista, aki remélte – mint a fabiánusok -, hogy az emberiség boldogítását békés úton is meg lehet valósítani,
– Wilde és vele számos széplélek szerint a legfőbb érték a szépség adta gyönyörűség,
– megírta élete legjobb, tragikus helyzetekkel játszó vígjátékát, „Az eszményi férj”-et.
-máig (is) rejtelmes történet büntetőpere; egy konzervatív arisztokrata feljelentette a híres írót, hogy megrontotta az ő fiát,
– a megalázó és gyötrelmes két év alatt a börtönben megírta legszebb költői művét, „A readingi fegyház balladájá”-t és a „De profundis” című vallomást a megaláztatás állapotáról,
– amikor kiszabadult, mindörökre elhagyta Angliát, Franciaországba költözött, a párizsi írók és a párizsi közönség szívesen fogadta,
– soha többé nem írt angolul; igen szép, költői franciasággal megírta legmaradandóbbnak bizonyuló tragédiáját, a „Salomé”-t, amely előbb önmagában, majd operaként Richard Strauss zenéjével mindmáig élő színpadi nagy játék,
– 44 éves korában egy hirtelen rárontó agyhártyagyulladásban vesztette életét.
