A szüret, bár elsősorban munka, ünnepnek számított régen és számít ma is, hiszen egy egész évi munka gyümölcsét fogyaszthatjuk el később. A szüret időpontja a 18-19. században valamilyen jeles naphoz kötődött, Szent Mihálytól (szeptember 29.) Simon-Júdás (október 28.) napjáig.
A szüret valódi ünnepi esemény számba ment a falu életében, olyannyira, hogy a 20. században ott is megtartották, ahol nem is termesztettek szőlőt. Általában zajkeltéssel kezdődött. A szüret napjára kora reggel kivonuló szüretelők ellepték a szőlőst, majd megkezdődött a munka.
A szedők, rendszerint a lányok, asszonyok, görbe késsel, kacorral vágták el a fürt nyelét és a az adott régióra jellemző gyűjtőedénybe tették. A szedők edényéből a férfiak – a puttonyosok – háton, vállon vagy kézben hordott szőlőszállító edényébe kerültek a fürtök, hogy azokat a kádba öntve megkezdődjön darálásuk, taposásuk.
Mai ajánlónkban a borvidékekről, a borkészítésről és a borkultúráról olvashat.
