A jelenlévők bepillantást nyerhettek a „Vera” elkészültébe, megtudhatták, miért kellett átírni a mű utolsó kétharmadát, valamint azt is, hogyan tudta egy tíz éves kislány szemszögéből látatni a világot, a nyolcvanas évek egyik vidéki városát, Szegedet. Milyen javításokra volt szükség ahhoz, hogy a következő kiadásokban már minden „élethű” legyen.
A mű szinte behúzza az olvasót a történetbe, elhitetve velünk azt, hogy egy kislány meséli a történetet, holott ő csak látja, megéli a körülötte lévő eseményeket, de nem érti azokat.
A „Magamról többet” című verseskötetről is szívesen beszélt a szerző, visszautalva nagy „költőóriásokra”, mint Babits vagy Pilinszky. A könyvben két fő rész mutatkozik meg az egyik a betegséget, a másik az örökbefogadás örömteli és várakozásteljes oldalát mutatja be számunkra.