A magyar Régészet napját a Magyar Régész Szövetség hirdette meg, és 2014. május utolsó hétvégéjén rendezték meg 22 település 30 intézményének részvételével. Az eseménysorozat fő célja a régészet bemutatása, a friss kutatási eredmények minél szélesebb körbeni megismertetése, és hogy a régészeti lelőhelyek védelmének fontosságára felhívják a figyelmet.
A magyarországi archeológiát Schoenwiesner István 1778-as budai ásatásától számítjuk, mikortól tudatos műgyűjtés indult meg, már nemcsak főuri családok által, hanem a felvilágosodás hatására a református főiskolákon is. A Magyar Nemzeti Múzeum 1802-es létrejötte lehetővé tette, hogy például a régészkedő Jankovics Miklós honfoglalás kori sírleleteit már a múzeumra hagyatékozta számos laikussal egyetemben. A 19. század végére több vidéki közgyűjtemény is alakult, és megjelentek a tudományos módszerekkel munkálkodó szakemberek, míg 1862-től megindult a pesti egyetemen a régészképzés.
1896-ban új szakasza indult a hazai archeológiának: a millenniumra való készülődés számos tárgyi emléket felvonultató kiállítást és vármegye-monográfiák archeológiai fejezeteinek megírását eredményezte, amely a szaktudomány megalapozását tette lehetővé.
A 2005-ben alapított Magyar Régész Szövetség legfontosabb feladatainak a nemzeti kulturális örökség régészeti elemeinek védelmét, a régészeti tevékenységet folytatók érdekeinek képviseletét, és a régészképzés elősegítését tartja.
Fogadjuk hát meg a szövetség javaslatát, és olvassuk ezeket az izgalmas könyveket, amelyek betekintést nyújthatnak nekünk más korokba.
