1999-ben az UNESCO közgyűlése február 21-ikét az anyanyelv nemzetközi napjává nyilvánította. A nemzetközi szervezet ezzel is fel kívánta hívni a figyelmet a Föld nyelvi sokszínűségére és gazdagságára.
Az anyanyelv az ember egyik legféltettebb kincse. Ezen a nyelven szólalunk meg először, ez a nyelv fogja meghatározni a személyiségünk egy részét és a kulturális örökségünket. Az UNESCO felmérései szerint anyanyelv és identitás összefüggnek, az egyén teljesítményét idegen nyelvi környezetben a nyelv erősen befolyásolja.
Anyanyelvnek nevezzük a kisgyermekkorban előszörre elsajátított, később probléma nélkül használt nyelvet. Ez lehet egy országnak a hivatalos nyelve is, de lehet egy kisebbségi nyelvként megjelenő, nem hivatalos nyelv is. A különféle anyanyelvek színesebbé, gazdagabbá teszik a kultúránkat, akár országos, akár európai szinten nézzük.
A Földön több mint 6000 nyelvet beszélnek, ezeknek körülbelül a fele veszélyben van. A veszélyeztetett nyelvek közül havonta két, őshonos lakosok által beszélt nyelv hal ki. Egy nyelv utolsó beszélőjének elhalálozása után a nyelv felelevenítése már nagyon nehéz, ezért egy nyelvet már akkor veszélyeztetettnek minősítenek a nyelvészek, amikor a beszélők száma százezer alá csökken. A nyelvek kihalásának folyamata megállíthatatlannak tűnik.
A folyamatosan változó, fejlődő anyanyelvünk a kultúránk és identitásunk része. Nem tudunk tőle megszabadulni, nem tudjuk elfelejteni, így az egyik legalapvetőbb és legkönnyebben megtartható, nem megfogható kulturális örökségről beszélhetünk, lakhelytől, életkortól és társadalmi helyzettől függetlenül.
