A neves költő és műfordító 1905. január 26-án született Újvidéken. Már gyermekként nagy hatással volt rá Kassák Lajos költészete, és tizenhat éves korában jelent meg első verseskötete Az Élet tavaszán címmel. Budapesten elvégezte jogot, de főként könyvtárosként dolgozott. Második, vizuális verseit tartalmazó, Papírember című versgyűjteménye éles kritikát kapott, és felforgató tevékenységgel is megvádolták. Először Debrecenbe, majd álmait valóra váltva Párizsba költözött, ahol az avantgárd jeles képviselőivel ismerkedett meg.
1936-ban jelent meg művészeti kiáltványa, a Dimenzionista Manifesztum, amelyben összefoglalta az avantgárd lényegét, és amelyet Vaszilij Kandinszkij is kézjegyével látott el. Ebben az időszakban egészsége rohamosan romlott, ezért kénytelen volt hazautazni Magyarországra. Tizenkét évig betegeskedett és minden gyógymódot kipróbált. 1948-ban egy orvos ismerőse megismertette a jógával. Szorgalmasan végezte a légzőgyakorlatokat, és egészségi állapota jelentősen javult. Tapasztalatait a Ne légy többé beteg! című szakirodalmi könyvében összegezte.
Felgyógyulása utáni első írásai az Élet és Irodalom hasábjain jelentek meg, és még tudományos-fantasztikus regényt is írt. Igazi népszerűséget azonban az 1970-ben kiadott Tengerecki Pál hozta meg számára. Játékos nyelvezetével és témaválasztásával megújította a magyar gyermeklírát, amiért 1976-ban József Attila-díjjal jutalmazták.
