A Kossuth-díjas magyar prózaíró, költő, műfordító és esszéista 1933. október 5-én született Endrődön. Bár tanulmányait Budapesten és Szegeden végezte, gyermekkorát meghatározták vidéki gyökerei. Politikai okokból nem tanulhatott tovább, ezért vasesztergályos bizonyítványt szerzett, emellett nyelveket tanult. Végül 1957-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar-angol szakos tanári diplomát szerzett.
Pályafutása kezdetén tanított, majd a Magyar Rádiónál dolgozott. Rovatvezető volt az Élet és Irodalom című hetilapnál, szerkesztőként tevékenykedett a Szépirodalmi Könyvkiadónál, később pedig ismét rovatvezetőként dolgozott a Nagyvilág című folyóiratnál. Első verseskötete, az Ajtófélfámon jel vagy 1963-ban jelent meg, míg első regénye, a Glogovácz és a holdkórosok 1966-ban látott napvilágot. Regényeit és verseit több nyelvre, köztük svédre, németre, angolra és franciára is lefordították.
Műfordítói tevékenysége szintén jelentős. Elsősorban angol nyelvből fordít, de francia, német, orosz és bolgár nyelvből készült fordításai is megjelentek.
Munkásságát számos díjjal ismerték el: 2000-ben Kossuth-díjat kapott, 2011-ben elnyerte a Gyomaendrőd Díszpolgára címet, 2024-ben pedig Alföld-díjban részesült.
