A magyar író, filozófus és könyvtáros 1897. március 23-án született a felvidéki Eperjesen. Gyermekkorában elsősorban a zene vonzotta: zongorázott, majd komponált, ám középiskolás korában az írás felé fordult. Az első világháború elején kitanulta a cukrászmesterséget, később pedig hazafias lelkesedéstől vezérelve önkéntes katonának jelentkezett, és Szlovéniában maradandó sebesülést szerzett.
Lábadozása során rengeteg klasszikus és filozófiai tanulmányt olvasott, majd családjával Budapestre költözött. A Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-német szakon végzett, de alkalmanként zeneelméleti és orvostudományi előadásokat is látogatott. 1928-tól a Fővárosi Könyvtárban dolgozott, miközben közel háromszáz tanulmányt és kritikát publikált huszonöt folyóiratban.
Első regénye, az Ördöngősök 1928-ban jelent meg, amelyet 51 éves korában átdolgozott. 1935-ben Kerényi Károllyal megalapította a klasszikus görög hagyományokra épülő Sziget-kört, amelynek többek között Németh László és Szerb Antal is tagja volt. Tagja lett a Magyar Társadalomtudományi Társulatnak is, majd a második világháború alatt hadiszolgálata során jelentős fordítói munkát végzett. A háború után könyvsorozatot szerkesztett, részt vett az Európai Iskola művészetcsoport irányításában, később pedig Szabó Lajossal és Tábor Bélával az úgynevezett „csütörtöki beszélgetéseken” adott teret a korszak gondolkodóinak.
Az olvasóközönség az 1985-ben kiadott Karnevál című regényével fedezte fel műveit: a kötetet néhány nap alatt elkapkodták. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal, 1996-ban pedig Magyar Örökség díjjal ismerték el munkásságát. Nevét viseli a százhalombattai városi könyvtár, valamint az 543302-es számú kisbolygó.
