A neves német író és költő 1899. február 23-án született Drezdában. Anyja, aki cselédlányként, majd fodrászként dolgozott, mindent megtett azért, hogy a kis Erich a lehető legjobb oktatásban részesüljön. A tanárképző szeminárium szigorú fegyelme azonban elvette a kedvét a tanítástól. Tizennyolc évesen behívót kapott, de a kiképzés során kialakult szívproblémája miatt végül nem küldték a frontra.
Az első világháború után Lipcsébe költözött, ahol filozófiát és történelmet hallgatott. Később filmrendező szeretett volna lenni, ám az egyetemet végül otthagyta az újságírói pálya kedvéért. Berlinbe költözött, ahol fiatal kora ellenére nagy hírnévre tett szert az irodalmi körökben, folyóiratokban megjelent tanulmányaival, kritikáival és verseivel. Kiadója rábeszélésére megpróbálkozott az ifjúsági regény műfajával: az 1928-ban megjelent Emil és a detektívek hatalmas sikert aratott.
1933-ban az ő könyveit is elégették, műveit betiltották. Írásai csak álnéven vagy Svájcban jelenhettek meg. Kétszer is megpróbált emigrálni, de néhány hét után mindig visszatért, anyja iránti szeretetétől vezérelve. A háború végét egy tiroli faluban vészelte át.
A második világháború után Münchenben élt, gyermekújságot adott ki, és rovatvezetőként dolgozott. Munkásságát több rangos elismeréssel jutalmazták, köztük a Büchner-díjjal, a Hans Christian Andersen-díjjal és a Lessing-gyűrűvel.
