A neves magyar költő, prózaíró 1906. december 18-án született Érmihályfalván, Zelkovits Zoltán néven. Nagyon hamar elvesztette édesapját, aki megszerettette vele az olvasást. Már tizenöt évesen posztókereskedésben inaskodott, de a szakmát nem kedvelte meg. Budapestre költözött és alkalmi munkákból élt, közben rengeteget olvasott. Főleg Kassák Lajos költészete volt rá nagy hatással. 1927-ben kitoloncolták Romániába, de ő gyorsan visszaszökött.
1928-ban jelent meg először verse folyóiratban: a Nyugat októberi száma lehozta a Nagybányai versek ciklusát. Két év múlva, bár csupán szerzői kiadásban, de megjelent első verseskötete, a Csuklódon kibuggyan a vér, amelyről Radnóti Miklós írt elismerően, kivívva számára József Attila és a Nyugatosok barátságát.
A második világháború alatt két évig munkaszolgálatos volt, majd felesége és barátai bújtatták, mikor megszökött Mátraderecskéről. A politikai rendszer átrendeződése után ünnepelt szerző lett és 1952-ben elindította a Kisdobos gyermeklapot, amelyben igyekezett minden elhallgattatott magyar alkotónak teret adni. Később rendszeresen publikált az Élet és Irodalomban és a Tükörben. Munkásságát Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjjal jutalmazták.
