Nagy László a Veszprém vármegyei Felsőiszkázon született 1925. júliusában. Édesapja, Nagy Béla egy ideig falujában bíróként tevékenykedett, de festőnek készült. Három testvére közül öccse Ágh István néven vált szintén neves költővé.
Tízévesen csontvelőgyulladás támadta meg a lábát, amelyet orvosai későn ismertek fel, így felépülése után kénytelen volt járógépet használni. Pápán végezte el a polgári iskolát lány testvérével, majd a református kollégium kereskedelmi középiskolája után Budapesten az Iparművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, grafikus szakon. 1947-ben jelent meg először verse a Valóságban és a kedvező visszajelzések hatására átiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára. 1949-ben jelent meg első verseskötete, a Tűnj el fájás, amely még F. Nagy László névvel került a polcokra. 1953-ban jelent meg első műfordításkönyve, a Szablyák és citerák, Bulgáriában töltött két évének gyümölcse.
Dolgozott a Kisdobos és az Élet és Irodalom szerkesztőségében. Költészete mellett fontosnak tartotta még műfordítói munkáját: szívesen fordított bolgár és délszláv népköltészet mellett modern lengyel és régi kínai költők verseit.
Ismerje meg Ön is Nagy László munkásságát!
