Mondókák – tematikus ajánló

Gárdonyi Géza: A kutya meg a nyúl

 

Valamikor réges-régen,

A világnak kezdetén,

Minden állat békességben

Éldegélt a föld színén.

 

Ki volt, akkor nagyobb úr,

Mint a kutya meg a nyúl!

 

Erdőn, mezőn együtt jártak,

Együtt ettek, együtt háltak;

Megosztották, amit fogtak,

Szóval összebarátkoztak.

 

Egyszer, hogy a tél beállott,

És a földre sok hó szállott,

Azt mondja a füles nyúl:

– Rakjunk tüzet, kutya úr!

– Rakjunk tüzet, aki lelke!

Ne reszkessünk a hidegbe!

 

Nosza hamar gallyat szednek,

Tüzet raknak, melegszenek,

Melegítik bundájukat,

Átalfázott irhájokat.

 

Hej, de jó a meleg, télen,

A havas, zord erdőszélen!

Azt mondja a vidám nyúl:

– Játsszunk most már, kutya úr!

 

Hogyan, hogy sem, mi történik!

Az állatok így beszélik:

Ahogyan ott ugrándoznak,

Nevetgélnek, bolondoznak,

Meglökte a kutyát a nyúl,

S tűzbe ugrott a kutya úr!

 

– Vau – üvölt a kutya -,

Mit csináltál, te buta?

S hogy így rákurjantott,

A farkába kaffantott.

A nyúl uccu, vesd el magad!

Farka nélkül tovaszalad,

Nem kergeti a kutya:

Leégett a papucsa.

 

Azóta csepp a nyúl farka,

S meztelen a kutya talpa;

S azóta van, hogy a nyúl,

Mindig búvik és lapul,

Mert a kutya, ha teheti,

Mindig, mindig megkergeti.

mondok01

kép 6 / 18

Scroll to Top