Stephen Hawking talán az egyik legismertebb elméleti fizikus a világon. Hírnevét olyan könyveknek köszönheti, – mint például Az idő rövid története, A világegyetem dióhéjban vagy a Rövid válaszok a nagy kérdésekre – melyekben laikusok számára is érthető nyelven írt a világegyetem keletkezéséről és struktúrájáról.
Jegyei alapján kifejezetten rossz tanuló volt. Olvasni csupán 8 éves korában tanult meg. Középiskolában viszont már az Einstein becenevet kapta, bár voltak, akik meg voltak róla győződve, hogy semmire nem fogja vinni az életben. Apja orvosnak szánta, de őt a matematika, fizika és a csillagászat érdekelte.
Zsenialitása mellett betegsége lehet még, ami sokaknak eszébe juthat róla. Huszonegyedik születésnapjához közeledve kapta meg a lesújtó diagnózist, hogy egy degeneratív idegrendszeri elváltozást találtak nála. A kór a beteg izmainak elgyengülésével, majd leállásával jár, ami kihat a mozgásra, beszédre, nyelésre sőt még a légzésre is. A diagnózis lesújtó volt, ugyanakkor kitartóbbá és céltudatosabbá tette, mely tulajdonságok nagyban hozzájárultak sikereihez. Mikor képtelenné vált a kommunikációra, egyik tanítványa segítségével előbb ujjakkal majd fej- és szemmozdulatokkal vezérelhető beszédszintetizátor útján osztotta meg gondolatait.
Az időutazást elméletben lehetségesnek tartotta, de a felszabaduló nagy energiák miatt kivitelezhetetlennek. 2009-ben tartott egy partit időutazóknak, melyre a meghívókat 2012-ben töltötte fel az internetre. Videóval bizonyította, hogy a jövőbeli invitáció ellenére a jelenben nem jelent meg senki.
