„Íróként azt akarom, hogy ha arról beszélek, ami szerintem van, attól az olvasó jöjjön zavarba. Legyenek érzései: rendüljön meg, piszkálja föl, háborogjon, mondjon nemet vagy igent, szóval legyen vele. És ne értse föltétlenül meg, hanem legyen arra kényszerítve, hogy foglaljon állást.”
Darvasi László magyar pedagógus, József Attila-díjas író, költő, újságíró, szerkesztő, kolumnista. Írói álnévként használja a Szív Ernő és Eric Moussambani neveket.
Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán diplomázott 1986-ban, majd három évig általános iskolai pedagógusként dolgozott. Ezt követően az újságírással kezdett komolyabban foglalkozni. A Délmagyarország munkatársa 1989-től majd 1992 és 1993 között a kulturális rovat vezetője. 1990–1998 között a Pompeji című szegedi folyóirat szerkesztője. 1993-ban az Élet és Irodalom főmunkatársa lett.
Több műve megjelent franciául, németül és hollandul. 2011-től a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
Írásművészete emberi kudarcokkal és örömökkel, valamint tévelygésekkel teli. Egyszerre hétköznapi és különös figurák sorát vonultatja fel. Regényeiben, novelláiban és tárcáiban egyaránt érvényre jut mondatainak szépsége s egyúttal fájdalma, ugyanakkor mindenek felett ott van bennük maga az igazság.
