Tersánszky Józsi Jenő 1888. szeptember 12-én született Nagybányán. Ifjúként legszívesebben festő szeretett volna lenni, de szülei nyomására jegyzőgyakornok lett, majd beiratkozott az eperjesi jogakadémiára. Tanulmányait sosem fejezte be, mivel a tandíjra szánt összeget elmulatta, így először segédmunkásként, majd miután első novelláját kiadta a Nyugat, íróként próbált megélni.
Habár az írásra eleinte csupán pénzszerzési forrásként tekintett, kortársainak azonnal feltűnt tehetsége, amelyet a Nyugat 1911-es novelláskötetének kiadásával díjazott. Az első világháborús élményeit a Viszontlátásra, drága című regényében örökítette meg, amellyel nemcsak kortársai, hanem a nagyközönség figyelmét is felkeltette.
1921-ben jelent meg első Kakuk Marci műve, majd a következő évtől a Nyugat főmunkatársa lett. Később színdarabjait is nagy sikerrel mutatták be, majd 1932-ben megalapította saját társulatát, a Képeskönyv Kabarét, amelyben ő is fellépett gitározva vagy fuvolázva.
A kissé bohókásan öltözködő, magas, sovány és rendkívül erővel bírt: kedvenc mutatványa volt, hogy egy-egy ismerősét karosszékestül felkapta és kinyomta a magasba. Magánéletben és írásaiban kitűnt a szabadság utáni vágy, mindenféle korlát iránti ellenszenv és jellegzetes humora.
Olvasson ön is Tersánszky Józsi Jenő művet születésének 135. évfordulóján!
