Ausztrál irodalom

Mit tudunk a ausztrál irodalomról? Talán semmit, talán nagyon keveset. Ausztrália brit gyarmatok sorozataként született, így az Új Világ irodalmi hagyománya mindig is az angol irodalommal volt összekapcsolva.
Az ausztrál irodalom angol nyelven röviddel az európaiak ausztráliai letelepedése után elkezdődött. Az akkori általános témák között találkozhatunk olyanokkal, mint a telepesek és a bennszülöttek önképe, elidegenedése, száműzetése és helyhez való kötődése – azonban ezek is területenként változtak.
Bizonyos párhuzamosság van az ausztrál irodalom és az észak-amerikai irodalom fejlődése között is, de az ausztrál őslakosok szóbeli meséi, valamint az elítéltek és a telepesek életéről szóló beszámolók hozzájárultak a tiszta ausztrál írás modelljének kialakításához.
 
A korai legnépszerűbb művek leginkább hősködő mesékre emlékeztetnek, melyek a lassan kiterebélyesedő telepek határán túli élményekről számolnak be. Ezek a regények értékes bepillantást engednak Ausztrália büntetőgyarmati fegyenctelepeinek hétköznapjaiba.
Ausztrália első regénye, a hosszú című Quintus Servinton: A Tale founded upon Incidents of Real Occurrence 1831-ben íródott Tasmaniában. Az írás Henry Savery, elítélt angol pénzhamisító tollából született. 1838-ban kiadták Anna Maria Bunn The Guardian: a tale című könyvét Sydney városában. Ez volt az első ausztrál regény női író tollából.
 
Az ausztrál irodalom előszeretettel foglalkozik a tájjal. A művek összetett és sokarcú országot tükröznek.
Barbara Baynton novellái és kisregényei a 20. század elején az ún. „bozótlakókról” szólnak, akik félelmetesen kemény természeti viszonyok között élnek.
Katharine Susannah Prichard egyik fő regénye a Coonardoo (avagy kút az árnyékban), melynek főhőse egy bennszülött ausztrál lány. A regény szemléletesen ábrázolja a korabeli fehér és bennszülött kapcsolatokat.
 
Ma Olvasson Velünk ausztrál szerzők műveit!
 
Scroll to Top