Reynaud egyik nagy érdeme, hogy képes volt kitalálni az átlátszó, hosszú szalagok mozgatását, sőt, el tudta képzelni azt csapok és lyukak szellemes rendszerével. Az optikai színházhoz a nagy újdonságot, a celluloidot használta fel. Hosszú, a szélein perforált celluloid-szalagra festette fel a képeket. A perforáció segítségével akadálytalanul továbbíthatta a képcsíkot, tehát a képek nem remegtek, nem ugráltak vetítés közben. A háttérképekhez több vetítőt is használt, sőt a képcsíkokra kis fémnyelvecskéket erősített, amelyek elektromos kapcsolóval beindították a képhez passzoló hangeffektust. Az előadásokon Reynaud maga vetítette mozgóképsorait.
1892 óta sokat változott a világ, de a mozgókép örök.
