Édesanyja igen határozott természetű és nagyon vallásos asszony volt, ezért Ernest inkább apját kísérte vadászni, horgászni és táborozni, megalapozva későbbi vadász-szenvedélyét. Kitűnő horgász volt: 1938-ban világcsúcsot ért el, mivel egy nap alatt hét nyársorrú halat fogott ki.
Középiskolás évei alatt rengeteget sportolt: kedvelte a vízilabdát, bokszot, atlétikát, amerikaifutballt és a bírkózást.
Már gyerekként is imádott olvasni, míg felnőtt korában naponta legalább másfél könyvet elolvasott. Utazásaira során legalább egy táskányi könyvet vitt magával.
Az első világháborúban a Vöröskeresztnek dolgozott mentős sofőrként mivel rövidlátása miatt nem mehetett katonának. Hamar kitűnt legendás bátorságával: sérülten mentette meg egy katona életét. A második világháború során jelen volt a normandiai partraszállásban, bár a parancs szerint a katonáknak óvni kellett haditudósítójukat. A parancs ellenére nemsokára egy francia partizáncsapat parancsnokaként került elő az író.
Rengeteget ivott, bár nem írás közben. Elmondása szerint tizenkilenc évesen napi 18 martinit eltüntetett és véleménye szerint egy kultúrát nem a város tereiről vagy templomairól lehet megismerni, hanem egy bárban eltöltött éjszakából.
Élete során összesen négyszer nősült, de sosem volt hűséges típus.
A homlokán lévő sebhellyel nem nagyon büszkélkedett: a WC lehúzó fogantyújának hitte a tetőablak fogantyúját. Talán ez az élmény is hozzájárult az elhatározásához, hogy soha többé ne éljen nagyvárosban.
Első regénye, a Fiesta, amely először A nap is felkel címet kapta, vívta ki számára kortársai és a kritikusok elismerését.
Az öreg halász és a tenger témája 16 évig foglalkoztatta. Egyfajta erőpróbának is szánta, mivel előző regényét mind a közönség, mind a kritikusok fanyalogva fogadták. Szerkesztőjének szánt kéziratot kísérő megjegyzése arról árulkodik, hogy tisztában volt vele: ez élete fő műve.
Irodalmi Nobel-díját nem tudta személyesen átvenni, mivel egymás után két elszenvedett repülőgép balesetéből lábadozott éppen. Miután megkapta a 23 karátos medált, jelképesen Kuba népének, ténylegesen egy apró El Cobre mellett található szentélynek adományozta.
Éveken át levelezett Marlene Dietrichel, de kapcsolatuk Hemingway jellemének dacára végig plátói maradt.
Hemingway első macskáját egy hajókapitánytól kapta és szokatlan tulajdonsággal rendelkezett: polydactylia, tehát sokujjúsággal született. Az első cica után jött a másik; kubai birtokán több mint 50 macskát tartott. Végrendelete értelmében a Key West-i Hemingway Múzeumban a látogatók ezen macskák leszármazottaival ismerkedhetnek meg.
