Az alábbiakban Neruda Bevallom, éltem című művéből olvashatnak egy részletet:
“Chilébe visszatérve az utcákon és a parkokban frissen sarjadt növényzet fogadott. Csodálatos tavaszunk nekiállt, hogy zöldre fesse az erdők lombjait. Öreg, szürke fővárosunknak úgy kellenek ezek a zöld lombok, mint emberi szívnek a szerelem. Beszívta az ifjú tavasz frissességét…
Amikor távol vagyunk a hazánktól, sohasem a teleire emlékszünk. A távolság elmossa a tél kínjait, az oltalom nélküli falvakat, a hidegben mezítláb futkosó gyerekeket. Az emlékezet művészete csak zöld mezőkre, sárga és piros virágokat vetít elénk…”
