1906. április 13-án látta meg a napvilágot Dublinban egy a XVII. században Franciaországból elmenekült család sarjaként. Gyermekkorában kitűnő sportoló volt, a tenisz, úszás, futás, golf és boksz mellett remekül krikettezett: egyetemi csapatával első osztályú mérkőzést is játszott. Miután a dublini Trinity College-ban kiváló eredménnyel befejezte tanulmányait, a híres párizsi École normale supérieure-ön lett angol előadó, ahol megismerkedett James Joyce-szal. Ekkor már párizsi folyóiratokban jelentek meg versei és tanulmányai.
Műveit 1938-tól általában franciául írta, majd ő maga fordította le angolra. Pályája elején akadtak kudarcai is: a fekete humorú Murphy című regényét 42 kiadó utasította vissza.
1952-ben megjelent Godot-ra várva című színműve világhírnevet hozott számára, bár a darab első bemutatói vegyes fogadtatásban részesültek.
Élete vége felé darabjaira egyre inkább a minimalizmus és a szöveg letisztultsága volt jellemző: a Lélegzet című színműve a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült pár másodperces színpadi alkotásként.
A Svéd Akadémia 1969-ben ítélte Beckettnek az irodalmi Nobel-díjat. A zárkózott, nyilvánosságot kerülő író felesége, Suzanne Dechevaux-Dumesnil a hírt telefonon megtudván csak annyit mondott: „Micsoda katasztrófa!” Beckett a díjjal járó pénzből rászoruló művészeket támogatott.
Emlékezzünk műveivel Samuel Beckettre születésének 116. évfordulóján!
