Kitűnő költőnk, írónk, műfordítónk 1885-ben Szabadkán látta meg a napvilágot Kosztolányi Dezső István Izabella néven. A szokatlannak tűnő keresztnevet a korabeli szokás szerint a keresztszülők után kapta Kosztolányi. Apai nagyapja, aki Bem seregében szolgált, ismerte Kossuthot és alkalma volt beszélgetett Petőfivel is, először írni és olvasni, majd az angol nyelv fortélyaira is megtanította unokáját.
Unokatestvérét, Csáth Gézát valósággal bálványozta, habár előfordult, hogy ugyanannak a hölgynek udvaroltak. Budapestre költözve megismerkedett Karinthy Frigyessel, Babits Mihállyal, Juhász Gyulával és Füst Milánnal, akikkel szoros barátságot kötött. A bécsi egyetemen egy évig filozófiát hallgatott, majd visszatérve a Budapesti Napló munkatársaként újságírással foglalkozott, miközben A Hétben rendszeresen jelentek meg kritikái, műfordításai és versei. Első nagy sikernek örvendő verseskötete, a Négy fal között, 1907-ben jelent meg, habár egy Ady Endre által írt kritika végleg megkeserítette a két költő kapcsolatát egészen Ady betegségéig, mikor az békejobbot nyújtott Kosztolányinak.
1910-es A szegény kisgyermek panaszai nemzedékének legsikeresebb lírai kötete volt, amelyet második kiadásában 31 újabb verssel bővítette ki. Első regénye, a Nero, a véres költő német kiadásához Thomas Mann írt méltató sorokat, akivel Kosztolányi 1922-ben személyesen is megismerkedett. Leghíresebb regénye, az Édes Anna 1926-ban jelent meg a Nyugatban, folytatásokban. Habár a tökéletes cselédlány történetének alapötletét Kosztolányi felesége adta, a könyv megjelenése után jelentkező védőügyvéd ügyfelének életére tökéletesen illett a regény cselekménye.
Érdekelte a keleti kultúra is: számos kínai és japán verset és népdalt fordított.
Emlékezzünk sokoldalú írónkra születésének 137. évfordulója alkalmából!
