Ady András Endre 1877-ben Érdmindszentben, ma románul Ady Endrén született egy elszegényedett nemesi családban. Mindkét kezén hat ujjal jött a világra, habár ezeket csecsemőkorában eltávolították. Egyetemre járt Debrecenben, Pesten, majd ismét Debrecenben. Bár soha nem fejezte be az egyetemet, cikkeivel hamar kiemelkedett a kortárs újságírók közül. Verseit rettenetesen küszködve írta, számtalanszor átírva őket.
Nagyváradra a Szabadság című napilap munkatársaként költözött, majd a Nagyváradi Naplóhoz került, főként a lap főszerkesztőjének, Fehér Dezsőnek köszönhetően, aki cselként, ingyen ebéddel vette rá a kissé rendszertelen életet élő Adyt, hogy már délben bemenjen dolgozni. Nagy hatással volt rá Dankó Pista zenéje, melyet 1900-ban, itt hallott először. Az élményt a Dankó című versében örökítette meg.
Nagyvárad után Párizs következett, ekkor már az első igazi múzsa, Léda társaságában, mely költészetének igen termékeny időszaka volt. Az 1908-tól induló Nyugatnak nemcsak munkatársa, majd szerkesztője, hanem igazi jelképe lett a kortárs magyar versművészetnek.
Olvasson velünk Ady születésnapjának 144. évfordulóján!
