A nagyapaság művészete
Kézen fogva…
Kézen fogva a két kicsit, elindulok.
Az erdőt szeretem, hol őzbak andalog, […]
Sétámra jó helyet majd én is ott találok
a két kicsivel. És közben kihallgatom,
hogy Georges a drága kis Jeanne-nak miket papol,
s mikre tanítja Jeanne Georges-ot. Mint pátriárka,
kit a gyerek vezet, sétálva s meg-megállva,
ahogy étvágyuk és játékuk rendeli,
léptem picike kis léptüket követi.
Virágot szednek és eszegetik a szedret.
Ó, erdők óriás nyugalma! drága zengzet!
Április illata és békéje lebeg.
Egyetlen dolgom e földön a szeretet.
(ford. Somlyó György)