Első sikere az 1942-ben megjelent Közöny (L’Étranger) volt. A mű alapvető kérdései: ki beszél? kinek? miért? és miért úgy, ahogy? A regényt maga a szerző is többféleképpen értelmezte.
Az 1947-ben megjelent A pestis (La Peste) allegorikus regény jóval kevesebb fejtörésre készteti az olvasót, igaz több alakját is a talányosság lengi körül.
Monológregénye, a Bukás (La Chute) egy amszterdami kocsmában és a szavak, Logosz birodalmában játszódik. Főhőse Jean-Baptiste Clamence, az egykor jól menő párizsi ügyvéd, aki „vezeklő bírónak” aposztrofálja magát, alkalmi ismerőse előtt teljesen feltárja múltját és lelkiismeret-vizsgálatot tart. A regény nem egyéb, mint e gyónás minden kétértelműségének a megmutatása.
