Illyés prózaírói énje, viszonylag későn, a harmincas éveiben tör felszínre. Megírja Oroszország című útirajzát, a Puszták népe című szociográfiáját, majd a Petőfi-monográfiáját. Kora tavasz című regénye az 1918-19-i forrongó kort idézi. A Hunok Párisban regénye egy személyiségrajz, korkép, eseménytörténeti és nagyszabású szellemi korrajz is. A műfajilag is eredeti Kháron ladikján című esszéregénye szembetekintés az élet mulandóságával. Az Ebéd a kastélyban, a Beatrice apródjai és a befejezetlen A Szentlélek karavánja műveiben visszatér önéletrajzi alkotásainak világához.
