Ifjúkori bálványának titkárától a következő kísérő szöveggel kapta vissza Füst Milán-ihlette verseit Sumonyi Zoltán: „Kedves Uram, a professzor úr, sajnos, beteg, szellemi munkával most nem foglalkozhat, ezért kénytelen vagyok verseit üdvözletével ugyan, de bírálata nélkül visszaküldeni.” A feldühödött ifjú, Füst Milán nevében fél mázsa fát rendelt a szemközti TÜZÉP-telepről az író címére és kísérőlevelében kifejtette, mennyire reméli, hogy a professzor úr betegsége csak szellemi munkában akadályoztatja és bízik benne, hogy fel tudja vágni a fát.
A később bűnbánattól gyötört ifjú hasztalan próbálta megakadályozni a levél kézbesítését; szerencsére, hiszen pár nap múlva a következő választ kapta: „Zoltánkám, imádlak! Látogass meg! Milán bácsi”