Ez a jeles költő, író, műfordító 1913. június 22-én született Szombathelyen. Tizenöt éves korára a szombathelyi Hír már publikálta egy novelláját, majd az Erőben négy verse is megjelent. 1931-ben jelent meg először verse a Nyugatban, amely fennállásáig összesen 64 versét tette közzé. Érettségi után Pécsett filozófia-esztétika szakon szerzett diplomát és megalapította a Pécs jelképére utaló Öttorony című folyóiratot.
1937-ben hosszabb utazást tett Ázsiában: járt Indiában, Kínában, a Fülöp-szigeteken. Elsajátította a haiku művészetét, magyarra fordította a taoizmus egyik alapművét, Az út és erény című írást, és az út hatása rengeteg érdekes ritmusú versében felfedezhető.
Élete során dolgozott a pécsi Városi Könyvtárban, majd az Országos Széchényi Könyvtárban, végül a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában.
Ezzel az anekdotával lehet legjobban leírni Weöres Sándor jellemét:
– Sanyika! Negyven rajzhoz verset kéne írni! – kiáltotta a Szépirodalmi Könyvkiadó folyosóján Domokos Mátyás. Weöres odalépett az asztalon fekvő rajzokhoz, s télikabátját le sem véve, megírta a verseskötetet.
Ünnepeljük hát műveivel 108. születésnapján!
