2013-ban az Iparművészeti Múzeum és a Szecessziós Magazin együtt rendezte meg az első Szecessziós világnapot, amely során ennek a századfordulós művészeti irányzatnak a széles körű megismertetését tűzték ki célul. Június 10. a stílus két jeles építészének, a katalán Antoni Gaudí és Lechner Ödön halálának évfordulója.
A szecesszió kivonulást, elkülönülést jelent, amely szó szerint megtörtént: 1897-ben Bécsben 49 művész kivonult a városi művészeti központból, hogy egy teljesen új irányzatot, világképet teremtsen. Főbb jellemzői közé tartozik a jelentős mértékű stilizálás, természethez fordulás újra felfedezése, növényi és geometriai mintákra építő díszítőelemek, élénk színek alkalmazása és a lágy, gömbölyded formák. Példaként fel lehet hozni Márkus Géza kecskeméti Cifrapalotáját és Lechner Ödön budapesti Iparművészeti Múzeumát.
Számos hazai festőművészünknek is voltak szecessziós korszakai: Rippl-Rónai József második festői korszakában, míg Vaszary János korai műveiben lelhetőek fel a stílusra jellemző motívumok. Az iparművészetben is teret nyert a szecesszió: a Herendi Porcelánmanufaktúra és Zsolnay Vilmos kerámiái és porcelán edényei szintén szecessziós stílusjegyeket hordoztak magukon.
A szecesszió nemcsak a hagyományos művészeti ágakban képviselte magát: beférkőzött az emberek mindennapjaiba az új stílusú női ruhák formájában: megjelentek az ornamentális díszítő elemek: virágmotívumok, pillangók, ékszerek. Ugyanakkor a ruházat kényelmesebbé vált: anyagszükséglete lecsökkent, szabása egyszerűsödött, lazább vonalvezetésű lett. A Paul Poiret által tervezett ruháknak nagy szerepe volt abban, hogy a fűzők végleg divatja múlttá váltak.
Ismerkedjünk meg még alaposabban ezzel a sokoldalú művészeti irányzattal a Szecesszió világnapján!
