Csodálatos lehet színpadon állni, belebújni egy másik ember bőrébe, játszani. Titkon talán mindannyian elképzeltük már, milyen volna színészkedni. Akár színházban, akár a kamerák előtt. A hétköznapitól eltérő ruhákba öltözhetnénk, különleges sminket viselnénk; és igen, egy másik személyiséget öltenénk magunkra.
Abba viszont talán már nem gondolunk bele, milyen kihívás az agynak terjedelmes monológokat memorizálni, mennyire megterhelő a testnek hosszú órákon át ugyanazokat a mozdulatokat ismételni újra és újra; vagy farkasszemet nézni a rettegett lámpalázzal, esetleg szorongani a kritikák miatt.
Mégis, aki erre a pályára lép, az egyszerűen nem tehet mást. Mert elhivatott. Mert a szíve azt súgja, hogy játszania kell.
A könyvtárunkban található művekben ezen mesterség szerelmesei őszintén vallanak a színészkedés minden velejárójáról.
“Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében,…”
William Shakespeare
Fordította: Szabó Lőrinc
