A nyíregyházi születésű Krúdy Gyula mindig is író akart lenni: 15 éves ifjúként már megjelent egy novellája. Mire Debrecenben leérettségizett, már több mint 200 novelláját publikálták. Ekkor elszökött otthonról, hogy újságíró legyen, majd később felköltözött Budapestre, hogy ott folytassa hírlap írói és szerkesztői munkáját.
Hírnevet 1911-ben egy párbaj kapcsán szerzett. Ettől kezdve keringtek legendák kivételes testi erejéről, a nőkhöz fűződő kapcsolatáról, hetekig tartó mulatozásairól. Hihetetlenül sokat írt: igyekezett Jókai példáját követni és nem adta alább napi 16 oldalnál. Ennek a megfeszített munkatempónak a gyümölcse több mint félszáz regény, 3000 novella, több ezer cikk és karcolat és hét színdarab.
„… írói sikerem szinte elátkozottan, némán elkerült körülbelül harmincöt esztendős koromig. A Szindbád-novellák nagyszerű ellenségeket, váratlan olvasókat szerzettek. Sok sápadt, gyűlölködő arc lett ismerősöm. A könyvkiadó bátorságot kapott. A könyvecskéket kezdték venni Pesten és a Felvidéken. A sorsom mindenfelé taszigált a város egyik negyedéből a másikba. Mindig messzi Budán szerettem volna lakni, de csak a Margitszigetig jutottam egy régi házba, ahol hosszú, elgondolkoztató őszöket, emberhangtalan teleket töltöttem”.
Ünnepeljük tehát Krúdy Gyulát 142. születése napján főbb műveivel.
