Kölcsey Ferenc 230 évvel ezelőtt, 1790. augusztus 8-án született Sződemeteren.
Kazinczy Ferenc tanítványai közül Kölcsey Ferenc a legkiválóbb tehetség. Mint költő, előkelő helyet foglal el líránk történetében. Prózai írásművei nyomán a magyar stílus szerencsésen fejlődött, bíráló szelleme az irodalmi érzék finomítására jelentékenyen hatott, gondolatai új eszméket ébresztettek.
Kölcsey Ferenc: Kölcsey
(részlet)
Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöke fámnak,
Nyúgoti ég forró kebelem nem tette hideggé;
Szép s nagy az, ami hevít; szerelemmel tölti be lelkem
Honni szokás és föld, örököm kard s ősi dicsőség.
Kölcsey Ferenc: Huszt
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
