1196
Személy
LENDVAI L. FERENC
LEIMDÖRFER FERENC (1955-IG)
Dr. LENDVAI L. FERENC
(Mezőberény, 1937.07.02. – )
egyetemi tanár, filozófiatörténész.
Tudományos fokozat: egyetemi doktor (1980), PhD, kandidátus (filozófiatudomány) (1980), a filozófiatudomány doktora, MTA (1994).
Legjelentősebb művei:
A filozófia rövid története. A Védáktól Wittgensteinig. (társszerző). 1974.
A gondolkodás története. 1983.
Protestantizmus, forradalom, magyarság. Történetfilozófiai tanulmány. Bp., 1986.
Egy magyar filozófus: Karácsony Sándor. Bp., 1993.
Közép-Európa koncepciók. Bp., 1997.
Magyar filozófia a XX. században. I-II. (Társszerző). Bp., 2000-2001.
Irod.:
Lendvai L. Ferenc. Galamus.
https://galamus.hu/index.php?id=46&option=com_content&view=category (Legutolsó letöltés: 2025.06.02.)
Prof. Dr. Lendvai L. Ferenc – szakmai önéletrajz. Filozófia Tanszék Miskolci Egyetem, Bölcsészettudományi Kar.
https://filozofia.uni-miskolc.hu/tanszek/oktatoink/prof-dr-lendvai-l-ferenc-emeritus-professzor/prof-dr-lendvai-l-ferenc-szakmai-oneletrajz/ (Legutolsó letöltés: 2025.06.02.)
Lendvai L. Ferenc. Wikipedia, 2025.02.15.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Lendvai_L._Ferenc (Legutolsó letöltés: 2025.06.02.)
Sz.: Dr. Leimdörfer Imre és Soós Róza Emília.
Özvegy; F.: Horváth Mária (1962).
Gy.: Dávid Péter (1970).
T.: általános iskola, Mezőberény (1945-1949), Pestszentlőrinc (1949-1952); Steinmetz Miklós Gimnázium, Pestszentlőrinc (1952-1956); ELTE BTK (1956-1961) magyar-történelem-filozófia szak; Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1999).
É.: SOTE Marxizmus/Filozófia Tanszék (1961-1971) gyakornok, tanársegéd; ELTE BTK Filozófia/Filozófia II./Társadalomfilozófia és etika Tanszék, Budapest (1971-1995) adjunktus, docens; MTA Filozófiai Intézet (1988-1992) tudományos igazgatóhelyettes, tudományos főmunkatárs; Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézet Társadalom és Tudományfilozófiai Kar Filozófiai Tanszék (1992-1995) docens, uo. (1995-) egyetemi tanár, uo. (1994-2001) tanszékvezető.
Filozófiatörténettel, történelem- és kultúrfilozófiával, ezen belül Karácsony Sándor és Lukács György munkásságával, a magyarországi protestantizmus és a magyarságtudat hagyományainak feltárásával foglalkozik. Az 1960-as és 1970-es években jelentős szerepet játszott a marxista filozófia és a keresztény teológia képviselői közötti párbeszéd kialakulásában. A Közép-Európa fogalom vizsgálata során alapvetően hozzájárult a filozófiai földrajz tudományágának elméleti megalapozásához. A hazai és nemzetközi filozófiai-szakmai közélet aktív résztvevője, hazai és nemzetközi konferenciák előadója, szervezője, számos jegyzet, tanulmány és cikk szerzője. A Magyar Filozófiai Szemle (1983-1999) felelős szerkesztője.
Tagja: az MSzMP-nak (1963-1989); az MTA Közgyűlés választott doktorképviselője (2001-2004); az MTA Filozófiai Bizottságának; a Doktori Tanácsnak (1995-2000); az MTA Miskolci Területi Biz. Filozófiai Munkabizottságának (1993-2002); uo. Társadalomelméleti Szakbizottság elnöke (1998-); a MAB Filozófiai Szakbizottságnak (1998-2003); a Magyar Filozófiai Társaság alapítótagja (1987), elnökségének (2004-ig), egy ideig alelnöke is; az Alkalmazott Filozófiai Társaság alapítótagja, tb. elnöke (1997-); a Karácsony Sándor Társaságnak (1991-); a Tőkei Ferenc Társaságnak (2001-); az Association Internationale des Professeurs de Philosophie-nak (1988-); az International Fichte-Gesellschaft-nak (1989-); az Internationale Hegel-Gesellschaft-nak (1996-); és az International Lukács-Gesellschaft-nak (1995-); a Budapesti Városvédő Egyesület alapítótagja (1983).
H.: turizmus, fényképezés, film.
F.: saját közlés.
Elszármazott.